Valamivel több mint egy hónap van vissza a jelentkezésből, a mesélők felkészülése miatt szigorúan kell vegyem a jelentkezési határidőt, hogy kellően rá tudjanak a mesélők készülni a csapataikra! A jelentkezett csapatok, emberek listáját a honlap oldalán találhatjátok meg, azok kerülnek ki akiknek beérkezett a részvételi díj is! Természetesen a nem csapatban érkezőknek nemsokára kirakunk egy csapatkeresőt is.
Jó olvasgatást kívánok a hangulatkeltőhöz!
Hallotta, ahogy a fűszál ropog a
fogai között miközben rágcsálta azt egy méretesre nőtt ki tudja milyen fa
tövében, miközben a lágyan ringó patak vízét vizslatta. No nem azért mert
különösebben érdekelte volna, vagy mert lett volna bármi érdemleges is benne,
csupán azért, mert ott volt előtte és nem igazán akadt jobb dolga. A fűben
körülötte szétszórva különböző használati eszközök, csak hogy kiszáradjanak.
Egy szál alsóneműben süttette a hasát, amit éppen nemrég tömött meg néhány
érett gyümölccsel és némi sajttal. Senki sem zavarta, és kifejezetten úgy
érezte, hogy meg is érdemli, hogy senki se zavarja az ég adta világon. Napok
óta loholt annak a csürhének a nyomában csak, hogy néhány információról
megbizonyosodjon amit már így is sejtettek és tessék mi lett a hála, hát persze
egy hosszú vágás a lába szárán – sandított le a jó három arasznyi hosszanti
sebre. Egy hetyke vállrándítással túllépett rajta, volt már rosszabb is. Ekkor
érezte csak meg a tarkóján felálló szőrt, hogy valaki figyeli. Körbenézett de
senkit sem látott. Valami halk szitokfélét morgott maga elé majd öltözni
kezdett.
- Líthas! Előjöhetsz!
- Kalíthas neked is. Szép napunk van igaz?-
fogadta köszönését illedelmesen egy funkcionális bőrruhákba öltözött sasorrú
rövidre nyírt hajú nő.
- Hogyne és még az egészségem is jól szolgál,
érdekel a jelentésem vagy egyenesen az öreg elé viszel?
- Ha megszáradt a felszerelésed és az íjad is fel
tudod ajzani éppen sétálhatunk is egyet a kellemes tavaszi szellőben, mit
gondolsz?
- Sétáljunk – dobta bele a táskájába a kezében
lévő bőrszütyőt, felvette az íjának a fáját és majdnem még azt is mondta a
nőnek, hogy dőljön rá egy fa, de meggondolta magát, mi haszna lenne? Mármint
szegény fának biztos nem lenne jó, meg amúgy is mit tehet ő arról, hogy ez a
némber úgy szereti ugráltatni a többieket.
Egy alkalmas méretű tölgyfa
törzsén halovány derengéssel észlelte, hogy a faital nő megkérte a fákat, hogy
segítsenek nekik a távolság áthidalásában. Sosem szerette ezt a megoldást
mindig is felvágósnak gondolta, és mindenek felett feleslegesnek is, de mit van
mit tenni. Tudta mi következik és őszintén nem kívánt a háta közepére sem az
egész macerát. Hiszen már mindenki tudja azt amiről most ő olyan biztosan hírt
hoz, de hát az öregek már csak ilyenek mindent megrágnak háromszor meg még
egyszer csak a biztonság kedvéért és csak akkor cselekszenek ha már a legapróbb
kétség sem férhet a tényekhez. Ennek a lassú döntésnek hála, hogy a kurtaéltüek
már a kapukban vannak az furcsa szellemeikkel és még furcsább szokásaikkal.
Mindennek tetejében ez neki egy nagyon ronda hegbe is került, habár ha
belegondol és kicsit kiszínezi a történetet, a fiatal lányok imádni fogják
ahogy ő egy óriás bestiával küzdött csupán az íjfájával mert még a húr is
elszakadt…
Nagyjából itt tartott a
gondolatmenetben és a történet kitalálásában amikor is beértek a szent ligetbe
ahol már vártak rá az öregek, a vezetők és a megtartó is. Szó szerint elmondott
mindent úgy ahogy történt, hogy azok az ostobák egyre veszélyesebb szellemekkel
és entitásokkal paktálnak le, mindezek felett még az északi embernépek is
felfigyeltek a tevékenységükre és egyre nagyobb erőt összpontosítanak rájuk.
Hiába voltak az erőfeszítések nem sikerült a fénylények odavonzásával
elpusztítani a várost, sőt a sötét isteneket imádó emberek manipulálásával való
végzetesnek tűnő katasztrófát is túlélték valahogyan. Ezek a népek és az Yrchek
rettentően kitartóak és nincs más lehetőség mint a tényleges fizikai konfrontáció.
Ráadásul mindezek teljében most még egy olyan külső társaság is segíti őket
akikről nem sokat tudnak, és akik most ismét útnak indultak nem másért, hogy az
Yrche bálványát felébresszék! Még a gondolattól is irtózott és végigfutott a
hideg a hátán, hogy mi lesz ha ezt valóban megteszik. Meggyőződése, hogy meg
kell állítani őket, különben tényleg nem lesz más választásuk mint nyíltan
erőnek erejével fellépni ellenük, és még magának sem merte bevallani, hogy
annak a megoldásnak a végkimenetele csak fele arányban kecsegtet győzelemmel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése