IX. Hősök Napja - II. Hangulatkeltő

Az eltolt időpont miatt még mindenkinek a rendelkezésére áll egy hét, a jelentkezésig és a karakterek leadására, használjátok ki. Ne feledjétek, hogy jelentkezést 16.-a után már nem áll módunkban elfogadni és a karakterek sem kapják meg a bónusz kis előnyt amik ezután érkeznek be!

Addig is álljon itt egy kis hangulatkeltő a háttérben folyó eseményekről, szorosan a kampányhoz kapcsolódva.

A "kérés"

Kissé elhanyagolt rég látogatott vidéki kúria első ránézésre élettelenül áll a lassan elvadulni készülő bozótok és fák között. A házból halk zongoraszó szűrődik kifelé, ami furcsán megnyugtató hangulatot kölcsönöz a kissé vadóc környezetnek. Minden nyugodtnak tűnik, a kora tavaszi lágyan simogató nap sugarait is csak ritkán takarja el egy-egy fehér felhőpamacs. A vasalt kapu félig nyitva áll, az apró kaviccsal felszórt ösvényen pedig egy kocsi nyoma látszik, ami most is a kúria sarkánál pihen. Lovak sehol, csupán egy ember, aki a kerekekkel babrál valamit a csupa fém masinán.

-                        - Emberek…- bök az állával kissé lenézően a kocsi felé a fák közül kilépő trió női tagja

Két társa csendesen konstatálja az emberi elme és mágia új csodáját. A hármas halkan, megfontoltan, de határozott léptekkel halad a kúria irányába. Ahogy elérik, az ajtót az csendben kinyílik. Egy alacsony, kalácsképű, göndör hajú alak méri végig őket, szemében némi rosszallás és a ketrecben tartott állatok vadsága tombol.

-           - Fáradjanak beljebb, a főnök már vár magukra. – áll félre az érkező elfek útjából, de minden mozdulatokat árgus szemekkel követi, ha csak rosszul mozdulnak, örömmel koncolja fel őket, azért amit tettek!

Ahogy a vendégek beljebb mennek a poros, néhol szú ette, de előkelő berendezésű házban úgy hal el a zongorahang. Amikor beérnek a társalgóba a masszív testfelépítésű sármosan korosodó alak hideg tekintettel méri végig őket. Beleszagol a fehér ruhájába tűzött rózsába majd szó nélkül kínálja hellyel a vendégeket. Habár udvariasan mosolyog, szemén látszik, hogy koncentrál, minden mozdulatát alaposan kiszámolja, és leplezhetetlen gyűlölettel méri végig a fotelekben elhelyezkedő elfeket.

-        - Isznak egy pohárral? – int egy embernek, aki eddig a zongora mögött állt, és az ember bútordarabnak vélhette volna eddigi viselkedése alapján, de most odalép szótlanul az asztalhoz és négy kristálypoharat félig tölti a rubinszerűen gyöngyöző vörösborral. – Halljam milyen hírekkel érkeztek?

-                         - Nos Oxar uram – szólal meg a fiatal barna hajú elf férfi némi gúnnyal a hangjában, de tökéletes erv kiejtéssel – lenne egy kis feladat az ön és emberei számára. – kis hatásszünetet tart arra várva, hogy a vele szemben ülő ember kap-e az arcátlanságon és visszavág-e valamivel – van egy tábla Nandahala városában, ami ha az ottani yrchek és emberek kezében marad, igen veszélyes lehet a terveinkre nézve, úgy hiszem, – csendben végigméri a szobában tartózkodókat – ez pontosan az önöknek való feladat.

          -Természetesen képesek leszünk megszerezni ezt az apróságot, – szája széle kissé remeg az elfojtott indulattól, de hangja hideg és kimért marad – de mi következik az után? Teljesítik-e az alku magukra eső részét, vagy további feltételeket szabnak egy életért?

-          -Mindent a maga idejében uram, - áll fel a hármas női tagja jelezve, hogy vége van a megbeszélésnek, mozdulatai során még a megült port sem veri fel – mindent a maga idejében uram.

Ezt követően elhagyják a kúria területét és eltűnnek az erdőkben ahonnan jöttek, mindezt Oxar és három barátja csendben nézik végig az ajtóból. Mikor elvesztik, szem elől a három alakot csak akkor engedi ki a felgyülemlett feszültséget az idősödő vezér. A közelében lévő kis asztalt behajítja egyenesen az előtér tükrébe.

-                      - Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy fenyegessenek engem? Hogy mernek ilyen feltételeket szabni? Saját kezűleg fojtom meg őket, roppantom el azt a cingár nyakukat! Jól jegyezzétek meg – int körbe három hűséges barátja felé – ha meg is halnék, ne hagyjátok életben ezeket a mocskos hegyesfülüeket! Mind egy szálig lakolni fognak ezért! De most te Mimóza és Félszakáll szerezzétek meg azt az átokverte táblát, – a két fent említett elindul, de még utánuk szól – és tudjátok meg, hogy miért fontos nekik!

Shalafi del necro