2014. május 9., péntek

Karakter halál






Az utóbbi hetekben előkerült a kérdés pár fórumon gondoltam, megérne egy hosszabb hangvételű elmélkedést a dolog. Hiszen ez egy olyan kérdés ami nagyon sok játékban előfordulhat.
Talán a legfontosabb kérdés a karakter halál oka. Hiszen nem mindegy, hogy a játékos karaktere egy hosszú epikus, élményekben gazdag életút illetve küldetés során halálozik el, vagy csak egy nagyon rossz döntés miatt. 


Sok mesélőtársam azon a véleményen van, hogy a karakterhalál a játék szerves része. Ezzel a kijelentéssel nem is szándékozom vitába szállni, hiszen mint sok más eseménynek, fordulatnak ennek is megvan a helye a történetben . Hiszen akkor kerek a történet ha van eleje és vége is. De minden esetben egy jól megtervezett mesélői végjátékkal lehet azt az érzést elérni, hogy habár meghalt a karakter, de nem volt hiába a halála, ha a játékos nem érzi úgy, hogy megérdemelt volt vagy helyén volt a halál, akkor rossz szájíze lehet, mert akkor akár egy Acme üllő is eshetett volna rá. Persze előfordulhat, hogy a mesélőnek később van terve az adott jelenettel, de ezt nagyon fontolóra kell venni.

Akik ismernek tudják, hogy én magam sosem voltam híve a karakterek megölésének. Nem is nagyon tudok visszaemlékezni olyan alkalomra, ahol mesélőként végleg kivontam volna ilyen fordulattal a kalandból. Kifejezetten nem értek egyet azokkal a mesélőkkel, akik szerint a karakter halála egy nagyon jó drámai elem. Illetve, ahogy írtam tud jó drámai elem lenni, adott körülmények között, de ne feledjük, hogy a játékos jó eséllyel sok időt fektetett a karakterébe, így más narratív eszközökkel is el lehet érni, hogy a drámai jelenetet, nem feltétlen kell mindjárt vérét venni. 
 
Itt érkeztünk el arra a pontra, hogy miért tartom rossz ötletnek megölni egy karaktert. Az egyik ok, hogy a játékos jó eséllyel maga is időt és energiát fektetett a karakterébe, nem csak a statisztikájának kidolgozásával hanem az előtörténete és a személyiségének a felépítésével. Így nem szeretem megölni, és ahogy a 7tenger című játék lapjain is írva van, van rosszabb a halálnál. Más módozatai is vannak annak, hogy a karakterek érezzék a halandóságukat, nem feltétlen kell kardélre hányni a csapat egyik tagját. Mindig van nagyobb hal, küld el követ törni, kényszerítsd rá egy nagyobb hatalom (és itt nem feltétlen mágikusra gondoltam) akaratát, aminek nem tud ellen szegülni.

Főleg akkor nem tartom jó ötletnek, ha a karakter hibát követ el, vagy egy rossz dobás miatt (mindegy, hogy azt a játékos vagy a mesélő dobta) halljon meg. Ilyen esetekben mindig kell lennie egy alternatív kimenetelnek amiben a karakter életben marad, persze ne ússza meg szárazon a dolgot, okuljon a történtekből vagy érezze az esemény súlyát, de nem kell megölni. Nem mondom csapja meg a halál szele veszítse el a karját, vessék börtönbe, legyen rabszolga, az egész csapat erőfeszítése kelljen, hogy túlélje a dolgokat, rengeteg alternatív lehetőség van minden mesélő eszköztárában, ne fukarkodjunk vele nyúljunk hozzá bátran.

El lehet érni, hogy ne legyen súlytalan a harc sem. Minden alkalommal érezzék a karakterek, hogy meghallhatnak, hogy ott hagyhatják a fogukat. Gyötörd őket, táncoljanak a halál szélén és kínozd a karakterüket amennyire csak lehet. Többnyire meg fogják köszönne neked a végén. Gyakrabban mesélik azokat a történeteket amiket éppen , hogy túléltek mint azokat amikben epikus módon elvéreztek.



Persze külön kategóriát képeznek a különböző találkozók, rendezvények. Ott talán kisebb súllyal esnek latba a karakterek életei, és könnyebben dobálózunk a nagy sebzésekkel. Habár ott nincs annyi idő mint otthon, hogy a karakterekkel átessünk a különböző ilyen tortúrákon amit egy-egy rossz döntés képes a fejükre hozni, de mivel egy rendezvényről beszélünk mindenki egy élményért jött, ami ritkán tartalmazza a karaktere lefejezését a főtéren (elnézést a kivételektől! :) ). Így én mindig tartózkodtam tőle és szerencsére nem emlékszem egyetlen alkalomra sem ahol a játékos karaktert meg kellett öljem, mert nem láttam más kiutat. És tudom sokszor viszket a mesélő keze egy-egy pimasz játékos esetén, hogy kitűzze a fejét a falra, de tapasztalatból mondom, vágj vissza neki a saját mezején, mindenkinek jobb lesz!

Shalafi del Necro

4 megjegyzés:

  1. Ahoy,

    hát ... azt hiszem tudnék mesélni a múltammal a játékosok haláláról különböző rendezvényeken ... bár ugye nem ez a téma. Érdekes, hogy otthon soha nem szerettem ha meghal egy csapattag vagy akár az egész csapat. Főleg azért, mert ezek az alkalmak kezdő játékosoknál voltak gyakoriak, akik gondolom ezt is ki akarták próbálni (vagy tapasztalatlanabbak voltak).

    Komolyabb múlttal bíró játékosoknál én kétfajta karakterhalállal találkoztam: önfeláldozással a küldetés teljesítéséért vagy ostoba és számomra megmagyarázhatatlan játékosok közötti torzsalkodásból kipattant kockadobásból. Utóbbiról kár is szót vesztegetni szerintem, aki ilyet művelt nálam otthon azzal én többet nem ültem asztalhoz. Ennyi.

    Az önfeláldozás viszont szerintem egy nagyon szép és érdekes része lehet egy karakter életútjának. Egy manifesztációt megjárt tűzvarázsló például nagyon élvezte, hogy halála után Márid lett belőle, dehogyha nem is jár ilyen kiemelésekkel, akkor is nagyon hatásos lehet.

    Szóval jó cikk Shala ... ismét.

    VálaszTörlés
  2. Valóban, önfeláldozást én is láttam már, és az nagyon hangulatos és sokszor filmbe illő jelenet lehet a csapat érdekében.
    Amikor egy másik játékos végez a karakterrel az pedig egy tervben lévő másik cikk kérdése, de midnenképp szeretnék egy cikk erejéig majd kitérni arra a témára is.

    VálaszTörlés
  3. Nem értek egyet a cikkel. Mindenki halandó. A karakterek is.
    Egyes rendszerekbe bele van építve egy kiskapu, a Warhammerekben a Fate Point égetés. Máshol másként kezelik. De egy idő után ezek az erőforrások elfogynak és a karakter meghal. Pont.

    Borzasztóan rossz útra neveli a játékosokat, ha a karakterük elpusztíthatatlan. Igen is kezeljék a karakterüket úgy, mint ha az élő személyiség lenne, jobban vigyáznak rá, jobban kijátsszák ha tudják meghalhat.

    Valar morghulis. Vagyis "minden ember meghal".

    VálaszTörlés
  4. A karakter halandó nem egyenlő azzal, hogy meg is hal, más módon is lehet éreztetni, de akkor sem tartom fairnek, hogy megöljünk egy olyan karaktert amibe időt fektetett, szivassuk meg másként.

    És igen "minden ember meghal" kivéve akit bír az író mert az csinálhat akármilyen baromságot ;)

    VálaszTörlés