2015. szeptember 16., szerda

VI. Hősök Napja(i) - I. Hangulatkeltő

Kedves kalandozók, a karakterek útja ezúttal Yllinor nyugati gyepűire vezet, hogy onnan merre tart majd az útjuk nem tudni!

Áljék itt egy hangulatkeltő a tábor moduljához, ne feledjétek a jelentkezési határidő október 4.

A lélek tükrei


Csillámló ezer színre szakadt fény világít be a fák levelei között. A nő, ahogy kinyitja, a szemét tudja, hogy nem ott van ahol álomra hajtotta a fejét, de mégis az álomképek halványodó emlékei között ismerősnek kezd derengeni a helyszín. A falevelek érdekes mód mintha megtörnék az így is miriád részre szakadó sugarakat, csupán az éles szemű megfigyelő veheti észre, hogy valami rafinált módon élő és élettelen egybefonódva adja a leveleket, az ágakat és a fákat magukat. Lágy csilingelő hangjukkal mintha egy távoli szimfóniát idézne az árnyékukban meghúzódó elméjébe. Az idős ember fiatal módjára pattan fel az alvásból és vadon tekint körbe, hogy merre van, majd mikor sikeresen felismeri, a helyszínt sokkal nyugodtabban ül vissza a helyére és hátradőlve várja, meg míg másik két társa is magához tér. A négy alak csendben szóváltás nélkül nyugtázza a többiek jelenlétét. Látszik rajtuk, hogy nem ismerik egymást mégis régi barátok melegségével a tekintetükben néznek végig a többieken, majd az őket körülvevő idegen erdőn.

Mintha csak otthon lennének, indulnak meg a hatalmas levelű bokrok között, egy ki nem mondott irányba. Az avatatlan szem nem is tudná meghatározni, hogy az erdőt emberi (vagy más faj) keze formálta-e, vagy az istenek és a természet szeszélye tette-e ilyen formájúvá. Az idegen erdőség folyton váltakozik, mintha csupán táncot járna az áthaladók körül, változatos szín és forma világával. Mintha valami emberi elme által meg nem érthető kakofonikus alkotás kellős közepébe csöppentek volna. Óvatosan lépkednek nehogy, megzavarják az előadást, mert érzik, hogy egy előadásnak lehetnek szem, fül, orr és érintés tanúi. Érzik, hogy a tánc, amit az erdő jár, hogy a dal, amit a szél suttog, hogy a vállukra reppenő pillangónak, a virágok felszálló illatának, még a messziről hozott állatias erős szagnak is jelentősége van, hogy megérthessék az egészet. 

Az erdő tisztulni kezd és az előadás hirtelen abbamarad, mintha az erdő tisztelettel adózni valaki vagy valami számára, még a kedvetlenül pergő fűszálak is meghajolnának ez az entitás előtt. Fülük cseng a hirtelen beállt csendben, ahogy kilépnek az utolsó fodros levelű édes gyümölcsöt hozó bokor mögül és arcon csapja őket a káosz mely a tisztáson fogadja a társulatot. Elszórva mindenféle eszköz melyek felének fogalmuk sincs a rendeltetéséről. A furcsán megnyugtatóan kaotikus mezőn fellelhető a lanthoz hasonló pengetős eszköz csakúgy, mint a szanaszét gördülő pergamentekercsek, rafinált festéssel ellátott álarcok és tükrök kavalkádja vásznak, vésők, nemes és nemtelen fémek kupaca csakúgy, mint a félig elfaragott márványtömb vagy a padlót befutó élni látszó szőnyeg, ami minden szemlélődő számára más élményt nyújt.

Valahol egy kupac vágott virág közül egy majdnem alacsonynak mondható vékony fedett arcú női alak lép ki széttárt karokkal, hogy a következő pillanatban kapkodva odaforduljon az egyik tükörlaphoz a padlón, hogy puszta kezével rácsapva szikrázó szilánkokká zúzza. A megmaradt nagyobb darabok közül egyet-egyet a vendégei kezébe nyomjon, majd újra eltűnjön egy kupac ismeretlen agyag mögött. Pár kisebb edénykével tér vissza mindegyikben más színű sziporkázó krémes állagú anyaggal. Mintha a festékekbe drágakövek morzsalékát keverték volna, ki tudja talán így is van. Pár ecsetvonást tesz mind a négy tükördarabra, és kíváncsian kezdi szemlélni a hatást. A négy emberen vegyes érzelmek futnak végig, majd egyszerre mintha darázs csípte volna, őket hajítják el a tükördarabokat. A lefátyolozott arcú nő szép lassan összeszedi őket, majd leheveredik egy díszes heverőre és megfellebbezhetetlenül int a négy fős közönségének. Hangjának dallamára a legkeményebb szívekbe is melegség költözni, de határozottságához semmi és senki nem fűzhet kétséget.

-      -  Most már mindent tudtok, menjetek és járjatok el a nevemben, Meletél és Mnemenél majd kikísér titeket és siessetek, az időnk fogy! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése