A karakteralkotással kapcsolatban kérdés volt és ezért szeretném megjegyezni, hogy úgy lett a rendszer kialakítva, hogy bármilyen karakterrel meg lehet oldani a kalandot. Nem kell megijedni megoldható és abszolválható ugyanúgy akár 2. TSZ karakterrel mint 5. TSZ karakterrel is.
Ezen felül kérek mindenkit, hogy a karaktert szintén küldje el, hiszen erre most szükség lenne, hogy finomítani tudjuk a karakteralkotás a következő rendezvényünkre!
Most pedig álljon itt Lucius tollából egy újabb hangulatkeltő arról, hogy miképp is képzeljük el mi Kahre városát!
Ezzel kapcsolatban kérek mindenkit ismét, hogy az előtörténetek Kahréba fussanak ki!
Idegenvezetés
Ütemes halk kerregéssel suhant, egy vas és fatestű szárnyas
gép, a nedves magaslati levegőben. Hólyagból készült átlátszó hasában két ember
ült. Gyönyörködve bámulták a mélyben a füstöt és gőzt lélegző terebélyes
várost, mely lépcsőzetesen terült el a Zedur-hegy nyugati falában. Az elöl ülő
bőrruhás kerek szemüveget viselő, fekete hajú nő előre tolta a botkormányt,
minek hatására kattant valami a szárnyakon és a gépezet leszegett orral a föld
felé vette az irányt. A hirtelen mozgástól, jajdult egyet a hátul ülő férfi,
miközben görcsösen szorította kaftánját. A nő vigyorogva könyökölt hátra,
rettegő utasának, túlkiabálva a szelet:
- Beismerem
kissé rázós dolog a repülés, de könnyen hozzá lehet szokni az út nélküli
kötetlenséghez.
- Attól
még rémisztő az egész, viszont a látvány fergeteges. Mondja, hol fogunk
leszállni nem igazán látom a térképemen jelölt madártornyot – azzal a pilóta
elé tolt egy öreg, gyűrt pergamenre rajzolt kezdetleges, de szépen ábrázolt
térképet
- Nem
csoda, ez a térkép még a nagy építkezések előtti Kahrét mutatja, amin az amúgy
madárműhely még nem is lehet rajta. – majd balra húzta a botkormányt és a
gépmadár bal oldalára fordulva kezdett távolodni a várostól – most ha a plafon
fele néz a fenyvesek között látni egy tornyot a fennsík feletti hegycsúcson,
oda igyekszünk.
- Irgalmazzatok
istenek! De akkor miért távolodunk el a várostól?
- Túl
gyorsak vagyunk, lendületet kell, veszítsünk különben becsapódás lesz nem
landolás.
Elsuhantak a hegylábánál elterülő, nyüzsgő külváros felett,
ami szélén sűrű fehér gőzfelhők takarták el a kilátást egészen a talaj
szintjén.
- Ó ezek a
híres hő kutak és gejzírek!
- Pontosan
és a rájuk épült műhelyek meg malmok.
Újabb nagy ívű kanyarral fordultak vissza a város felé,
átrepülve az olaj és kén szagú gőztengeren, amibe a szárny késként hasított
bele. Nagy rázkódással a forró gőz feljebb lökte őket.
- Figyeljen!
Most hagyjuk, el a külső műhelyeket- suhintott balra bőrkesztyűs kezével a
pilóta- aztán jönnek a lakó utcák és a raktárak, amik biztosítják az északi
kereskedelmi útvonalat, itt alattunk végesetlen végig raktárak, és szállók meg
fogadók vannak, egy-egy utca elég kellemetlen, hej. A hegyfalnál ott elől a
lovas aréna és a piarc, ezek felett emelkedünk a fennsík fölé- Hajmeresztő
mutatvánnyal száguldott fel a meredek hegyfal mellett a gépmadár s veszélyesen
lassult, úgy hogy az utcákon sétáló emberek is kivehetők voltak. – ez alattunk
végre a fennsík itt él a város igazi népe a polgárság és a fontosabb műhelyek
is itt vannak. De most kapaszkodjon!
A hölgy előre tolt egy toló kart, amitől még egy utolsó
lendületet vett a szerkezet, hogy felröppenjen a fenyők csúcsai közt hosszan
elnyúló rámpaszerű kifutóig, melyre olyan simán csúszott rá mintha csak egy
késsel kennénk meg egy kenyeret. Mikor a végéig gurult egy ódon kőtorony, kör
alakú tetőénél megálltak majd a kifutó utolsó padlója leereszkedett velük.
Néhány gnóm termett elő mikor leértek a torony tövébe s azonnal körülnyüzsögték
a gépet, mindenféle szerszámmal.
- A
sisakot add ide, és ha a lábad abbahagyta a remegést gyere utánam, hagyjuk a
mestereket dolgozni.
Ez a torony és a hegycsúcsba vájt lakások ősidőktől fogva a
gnómok otthona, sokuk él itt fönt a hegyen, mindenütt találni egy-egy takaros
kis sziklába vájt házat, és a hozzáépített teraszokat. Innen, vagyis tőlük
származik a város szintjei közti közlekedőfolyosók, amik mind a sziklába fúrt
járatok. Viszont mikor a mérnök papok helyet kerestek egy kifutónak az égjárók
számára és jobban kiépítették a madárműhelyt, készítettek egy hegykúszót, ami
síneken közlekedik fel-le, igen ezzel megyünk mi is lejjebb.
A nő leakasztotta címermedálját, hogy a hegykúszó ajtaján
lévő szerkezetbe nyomja, s ennek hatására, némi kerregés után kinyílt az ajtó
- Tessék
beszállni, nem kell félni!
Lucius un Draco
Érdekes volt és szemléletes. :) a hegykúszó kifejezés külön tetszett.
VálaszTörlés