Már csak alig két hét az eseményig, nyugodtan lehet küldeni a karaktereket és a jelentkezéseket még akár egyénileg akár csapatostul, addig is álljon itt egy újabb rövidke hangulatkeltő, hátha még több ember tetszését nyeri el. Ne feledjétek: "Örökké akartok élni?"
Már hetek óta csak ez az átkozott imbolygás.
A fiatal Kadal-papnak sem a gyomra sem a szervezete nem volt hozzászokva. „A
Törpék mégis csak a hegyek mélyére lettek teremtve és nem arra, hogy
hajózzanak” Zsörtölődött néhanapján mikor felerősödtek a hullámok. Ráadásul
folyton recsegett ropogott minden a talpa alatt és a feje fölött. Az egyre marconább
időjárás fokozódó terhet jelentettek az amúgy a maga nemében egész nagynak
nevezhető hajónak. A kötelek folyamatosan jegesedtek éjszakánként, a vitorlák is egyre nehezebbek voltak. Korábban
nem értette, hogy miért vonták be a hajó orrát fémmel, ilyet még nem látott ,
habár az is igaz, hogy túl sok hajót sem látott, így nem tette szóvá. De az
egész hamar egyértelművé vált mikor már hetek óta utaztak a hajóval és már a
tengeribetegséget is sikerült legyűrnie. Akkor már harmadik napja fagyott és
arra ébredt, hogy eget rengető durranások rázzák meg a fedélközben található
kabinját. Felkapta bőrpantallóját és meleg gyapjúkabátját, az ajtón kilépve még
a pörölyét is kézbe vette és úgy rohant fel a fedélzetre. Felkészült minden
rosszra, úgy hitte, hogy kalózok támadhatták meg a hajót, át sem futott az
agyán, hogy mit keresnek ilyen messze a partoktól. Ahogy kilépett a fedélzetre
arcába csapott a jeges metsző északi szél, egy pillanat alatt érezte ahogy
összefagynak a szőrszálak az orrában. Arra számított, hogy a hajójukat
megcsáklyázták vagy egyéb célra alkalmas szerszámmal ejtették fogjúl. Hosszú
másodpercekbe került mire a szeme hozzászokott a hózivatarhoz. Sehol semmi
életjelet nem látott a kötélzeten lógó illetve a fedélzeten szaladgáló
matrózokon kívül. De senki sem tünt izgatottabbnak vagy idegesebbnek a
szokottnál. Előresétált a hajóorrba, hogy talán észreveszi mi ez az istentelen
dörgés ami nem akart abbamaradni. Ahogy lenézett a sötéten suhanó vízre akkor
vette észre, hogy hatalmas jégtáblák adják ki azt a zajt ahogy nekicsapódnak a
fémmel borított hajóorrnak és törnek ezernyi apró darabra. Valami kurjantást
hallott az árbockosár felől, de nem értette az artikulátlan óbégatást. Többen
gyűltek a korláthoz és kezdték a látóhatárt fürkészni, követte hát a
tekintetüket. Még hosszú percekig lélegzetvisszafolytva meresztették a
szemüket, hogy meglássák azt amit a magasban a matróz is. Egy jóval magasabb és
vállasabb figura aki még ilyenkor is viselte megszokott vállvasát odalépett
Kadal-papja mellé, vállára tette kezét és halovány mosollyal az arcán révedten
meredt a fehérlő semmibe. Az hátranézett és látta az Krad-lovag mögött ácsorgó útitársaikat is akik hozzáhasonlóan kissé megbabonázva nézték
az elöttük kirajzolódó sziget partjait.
- Igen barátaim utazásunk legizgalmasabb része még csak most jön.
- Igen barátaim utazásunk legizgalmasabb része még csak most jön.
Mondta az ifjú törp és visszafordult,
hogy ne szalasszon el egy pillanatot sem Bórog ősi földjének látásából.
khmm
VálaszTörlésmi alapján legyenek a karakterek, amiket lehet nyugodtan küldeni?:)
A kiírásban szereplő linkben található karakteralkotás szerint azaz:
VálaszTörléshttp://kronikak.hu/wp-content/uploads/2013/07/Tetemre-h%C3%ADv%C3%A1s-t%C3%ADpus%C3%BA-karakteralkot%C3%A1s-v3.0.pdf