TÁPolás, avagy „a karakterem nem tápos csak erős”

Ugy döntöttem , hogy hetente megpróbálok írni egy rövid cikket valamiről ami éppen eszembe jut és a szerepjátékkal kapcsolatos. Komment szekcióban nyugodtan ki lehet fejteni az ellenvéleményeket az adott témával kapcsolatban, mivel alapvetően kiváncsi vagyok mások véleményeire is. Ki szeretném emelni, hogy ezek mind szigoruan a személyes véleményeim, tehét szabad velük nem egyetérteni.

Ahogy a cím is modnja a TÁPolással szeretnék kicsit foglalkozni. Sokszor merül fel a téma egy-egy beszélgetés folyamán, vagy fórumokon, facebook oldalakon, hogy ez tápos az tápos, erre jönnek az ellenérve, én nem mellette szeretnék érvelni vagy ellene. 

Mi számít tápolásnak?

Nehéz megfogalmazni, de tényleg. Nagyban függ a csapattól, a KM től, a modultól, sőt még a játékostól is, hiszen egy sima v1.0-s harcos is lehet tápos (nem számokban) egy tapasztalt ügyes vén róka kezében. Vegyük alapul a számokkal való tápolást, mert ugye az kézzel fogható és a játékos képességei nehezen mérhetőek.

Egyszerűen megfogalmazva, ha azért vesz fel valaki egy képzettséget/ képességet/ előnyt/ hátrányt akárminek is hívja a rendszer, mert az ad X pontot valamihez az tápolás. Persze nincs azzal baj ha valaki felvesz valamit csak azért mert ad neki sok sebzést, ha az illik a karakter koncepciójába. Azt hiszem ezzel elértünk (milyen hamar ) a lényegi részhez, hogy illeszkedjenek a koncepcióba a felvett képességek és ne csak azért mert az mennyire bika. Mesélőként is találkoztam már olyan karakterrel akire azt mondtam volna, hogy na igen ez elég erős , de sikerült olyan hangulatot eltalálni neki, hogy nem zavart, sem engem sem a többi játékost sem. Csak, hogy kézzelfogható példát mondjak M.A.G.U.S. rendszerben mi az amit könyebben és mi az amit kevésbé könyebben vesz be az ember gyomra egy karakternél:
- Az én karakterem egy harcos aki nemesi körökben nevelkedett, bálokról bálokra jár a cimboráival igazi aranyufjuként, ért a kardhoz is mert megesett, hogy párbajoznia kellett. Ez eddig korrekt ugye?Azt hiszem adok neki egy pusztítást is. Miért? Hogy illik ehhez a karakterhez a pusztítás? Sehogy, azért lett felvéve mert az egy erős képzettség.

-           - Ez a karakter Domvik felkent lovagja az északi határvidékekről , ahol nap mint nap harcban edződve tanulta meg a pallos forgatásának csínyját bínyját. Felszabadult jó sok képzettségpontom azt hiszem felveszek egy pusztítást. Ez a karakter fegyverrel a kezében kellt és feküdt nap mint nap, súlyos lovagi fegyverrel, úgy hiszem itt van helye a pusztításnak.

Remélem érzékelhető volt a két példán a különbség. Persze ennek ellenére lesz ilyen, mindig van, velem is fordult már elő és bizonyára fog is. Dehát ki nem szereti ha a karaktere erős? Ha az a harcos karakter a lehető legjobban megállja a helyét a harcmezőn?

Az ugynevezett tápolás másik jellegzetes példája az előny- hátrány rendszerekben található meg. Ki nem találkozott volna már Vampireben az olyan karakterrel aki felvett mindent ami nem érintheti a karakterét a plusz pontok reményében. Tipikus példa az adott rendszerben a válogatós vadász: csövesek, mindez egy Kékvérű karakternél. Ez tápolás. De ha ugyanez a Kékvérű karakter felveszi a válogatós vadászt teszem azt kommunistákra, mert az előtörténete szerint életében és nemlétében is sokat szenvedett tőlük, senki nem fogja megkérdőjelezni a hátrány létjogosultságát. Miért? Mert meglepő is volna ha nem lenne neki. Hogy érezhetőbb legyen, személyes példa Shadowrunban, hogy egyik játékostársam felvette az uránallegria nevú hátrányt, most őszintén nem hat ez nevetségesen?

Az akaratlanság, avagy a kevesebb néha több

Főként versenyeken és találkozókon botlok bele olyan karakterekbe akikbe sok mindent akart a játékos beleszőni. Sokszor esik a játékos abba a hibába, hogy azt szeretné, hogy a karakterek képes legyen bármilyen modult bármilyen szituációban megoldani. Megsúgom ilyen karakter nem létezik. Minden karakternek van gyengéje és minden karakternek van erős oldala. Vannak multifunkciós karakterek de ők sok esetben nem képesek egyik dologban sem elérni a magasabb szinteket. Amennyiben egy karakter valami oknál – rendszerből fakadóan vagy egyébbként – képes arra, hogy nagyszerű legyen a játék minden aspektusában akkor más karakterektől veszi el a lehetőséget, mások érezhetik feleslegesnek magukat, míg sokszor azt fogjuk érezni, hogy az adott karakter igazábol csak egy jo nagy csomó számhalmaz és nincs mögötte személyiség, nincs „élet” benne. Tehát nem kell nekem lovag létemre értenem a csapdákhoz azt majd megoldja a tolvaj, és nem kell tolvaj létemre tudjam megtörni a varázsjeleket, arra ott lesz a varázslónk.

 

Hogy kerüljük el a tápolást?

Nagyon egyszerű kövessük a legtöbb könyv álltal leírt karakteralkotás menetét. Szinte mindenhol le van írva, hogy az első pont a koncepció kitalálása. Tehát ha a karaktert kitaláltuk - részletesen vagy kevésbé részletesen az nem számít, mindeki a saját igénye szerint – utána építsük csak köre a számokból álló keretet. Hiszen ha odaállsz a KM elé, hogy te ezzel meg ezzel szeretnél játszani és rábólint és utána a kitalállt koncepcióhoz mérten rakod össze a karakter statisztikáit, úgy vélem senki nem fok belekötni. Ajánlani tudom, hogy akár elöbb szülessen meg az előtörténet mint maga a karakter, ez főleg jó az előny-hátrány rendszereknél így, mikor hátrányt vesz fel a játékos van mire hivatkozni, hogy de ez azért van mert ekkor meg ekkor ez történt vele.

Konklúzió

Mindent összevetve nincs baj az erős karakterekkel, amíg az koherens. De amint elveszti a karakter a logikát magával szemben csak azért , hogy valamilyen tulajdonsága vagy mása erősebb legyen, akkor kicsúszik a játékos lába alól a talaj és bizony hamar tápolásnak fog hatni, még akkor sem ha nem annak lett szánva. Habár próbálok erre figyelni én is néha beleesek ebbe a hibába.

Veletek fordult már elő, hogy utólag feltünt egy karaktereteken, hogy tápoltatok? Velem megesett már.

Shalafi del Necro