2014. január 16., csütörtök

Cső modul



Mielött belevágnék a cikkbe szeretném felhívni a figyelmet, hogy előreláthatólag április hónap első felében fog sor kerülni a III. Hősök Napja találkozóra, a helyszín már megvan, csak az időpontot kell egyeztetni, jövő hét végén már a teljes és részletes kiírás fog kikerülni az oldalr. Addig is jó olvasgatást kívánok mindekinek.




Ezen a héten a Cső modulokrol szeretnék írni. Nem egy egyszerű téma, nehéz megragadni , hogy egy kaland cső modul-e vagy sem. Először is mi az a cső modul? Egy olyan kaland aminek minden fontosabb történése determinált, így nem igazán van a végkimenetelbe beleszólása a játékosoknak. Ez így először elég szörnyűen hangzik, de nem feltétlen értek egyet azzal, hogy ez jó avagy rosz lenne. Ezt is lehet úgy tálalni, hogy nagyon élvezetes legyen.

Úgy szoktam mondani, hogy nincs baj a csőmodullal, csak ne lássa a játékos a csövet. Ez lesz a legsarkalatosabb pontja a mesének. Hiszen ha a játékos úgy érzi, hogy abszolut nincs beleszólása az eseményebe és csak sodródni tud az árral, meg imádkozni, hogy nagyot dobjon, hogy meg is élje a történet végét, nem fogja magát jól érezni. A legtöbb játkos azért ül le, hogy hősies tetteket vigyen végbe, vagy nem annyira hősies de tetteket , nem pedig, hogy aszisztáljon egy történethez. Persze a mesélőt sem foszthatjuk meg a jó előre kitalált nagyszerű történetétől. 

Fotnos mesélői feladat úgy tálalni a történetet, hogy a játékosok jól is érezzék magukat. Nincs azzal baj, hogy kitalálunk egy nagyszerü történetet, legyen az nagyívü vagy csak hangulatos és ezt szeretnénk teljes egészében lemesélni, sőt én bátorítanám is rá a mesélőket. Nyugodtan kényszerítsük rá a játékosokra az akaratunkat, de a kulcsó az, hogy ők ezt ne vegyék észre! Rengeteg finom mesélői eszköz van arra, hogy az álltalunk helyesnek tartott úton tartsuk a játékosokat úgy, hogy mindeközben meg legyenek győződve, hogy maguktól teszik azt.Ehhez persze ismerni kell a játékosainkat, a karaktereiket. Fontos, hogy sose mesélői hatlmadnál fogva tartsd őket a történetben, hanem motivációkkal. Add meg nekik amit szeretnének, vagy lebbentsd fel elöttük a vágyaikat, hamar rátérnek az ösvényre. Legyél rugalmas, megeshet, hogy némi hansúlybeli változtatást kell eszközölj a modulodon, tedd meg, a végeredmény szempontjából nem fontos változások teljesen korrektek amíg végül az álltalad áhított konklúzióra nem jutnak.

A fentiek még a talákozók/ versenyek alkalmával is fontosak. Vagy ott még fontosabb, hogy a kalandot a játékosokra igazítsd egy kicsit. Persze ehhez vagy fel kell készülni a csapatból kicsit, vagy rögtönözni (én lusta ember lévén az utóbit preferálom). Egy versenyen könynen előfordulhat csőmodul hiszen olyan széles rétegnek kell írni és olyan széles csapatkoncepciókra, hogy akarva akaratlanul az ember abba a hibába esik, hogy bizony jobban determinálja a játékosait mint szeretné. Hiszen, hogy meséljük le ugyanazt a történetet egy szent lovagokból és papokból álló csapatnak mint egy Gorviki családnak? Hát apró módosításokal, úgy, hgoy a végkonkluzió ugyanaz maradjon.

Mikor rosz egy ilyen modul? Tipikus példa erre a Dungeon kalandok, van egy bejárat egy kijárat és ezt csupán egyetlen helyes út köti össze, és ehhez még várbörtön sem feltétlen szükségeltetik kint az erdőben vagy a pusztában is lehet ilyet mesélni. Nem szabad, hogy a csapat elveszítse a személyes motivációit. Amennyiben megmaradnak ezek az ösztönző erők és kiélhetik magukat, nem fogják észrevenni, hogy tulajdonképpen a helyes ösvényre terelgeted őket. Magam is olvastam versenymodulban a következő sorokat (nem szó szerint idézem): Mikor belépnek a barlangba rövidesen nagy zugás után 1k3 sziklaféreg rombolja le a falakat akikkel meg kell küzdeniük és a visszavezető utat lezárják.Vagy pár oldallal arébb: A játékosok elött két lehetőség áll: Együttműkdnek vagy meghalnak. Mikor ezeket olvastam nem hittem a szememnek, hogy konkrétan hülyének van nézve a játékos. Ezt nem szabad, ha én ezt benyögöm egyből beindul az ellenkező reflex, hogy naná ő megmutatja van kiút, és hidd el kedves olvasóm fog is találni a játékos és te tépheted szét a történetedet, végül senki sem jár jól. 

Szóval maradnék a kijelentésemnél mint mottónál, ebben a témában:

Nincs baj a csőmodullal, de a játékos ne lássa a csövet!

Shalafi del Necro

1 megjegyzés:

  1. Én magamat szörnyű, tapasztalatlan mesélőnek tartom. 7szer, talán 8szor meséltem idáig, és még mindig kell minimum 1 óra mesélés, hogy belejöjjek az NPC kijátszásba, és beszédbe, de még ott is sántít, hogy nem élem magam bele a szerepbe. A motivációkat, nem tudom a történethez kötni még teljesen. A történetet mindig pontokra osztom. Addig engedem a karaktereket szabadon mozogni, amíg el nem érnek egy bizonyos ponthoz, ahol kapnak egy lökést. Aztán figyelem, hogy miképp reagálnak. Persze sose úgy mint reméltem, és vissza kell őket terelnem valahogy. Néha ez se jön össze.
    Noh de majd megtanulok jó mesélő lenni.
    Either you die a Player or live long enough to see yourself become the villainous Dungeon master.

    Amúgy remek írás :)

    Das ist Tair.

    VálaszTörlés