„Kell egy Healer”

A nagy ünnepségek alatt elmaradtam a poszt írással, de ami késik ugye! Először is köszöntök mindnekit az új évben Kr.u. 2014. avagy P.sz. 3714. évben. Kívánok mindenkinek sikeres, kalandokban és Tapasztalati Pontokban gazdag új évet! A továbbiakban pedig a cikk.

A címben szereplő dedikált mondat elég gyakori azoknak akik játszanak MMORPG-kel mint a World of Warcraft és társaik. Én magam is hosszu évek óta játszom, de személy szerint a hideg ráz ki ettől a mondattól, ha meghallom asztali játékkal kapcsolatban. Szerepjátékban úgy vélem nincs szükség dedikált karakterekre a csapatban. Persze mindig jó ha van egy pap aki képes gyógyítani, vagy éppen vagy nehézvértes lovag aki előrecsörtetve feltartja az ellenséget míg mondjuk a varázslónk elkészül a nagy mágiával. Ezek mind hasznosak, de mi van akkor ha nincs meg erre a szerepre az emberünk? Mi lenne? Semmi! Meg kell oldani. Azt szoktam mondani , hogy olyankor kezdődik a kreatív szerepjáték amikor valamire nem képes a karakter.  Persze egy lopakodás képzettséget éppen nehéz pótolni, de sebaj, akkor meg kell oldani másképp. Nincs a csapatban gyógyító, hát barátom nem kell fejjel menni a falnak. 

Úgy gondolom, hogy az sosem jó mikor a számítógépes játékokat összemossák a jó öreg asztali szerepjátékokkal. Mindkettőnek megvan a maga helye és nem mindig lesz jó vége ha vegyítik a kettőt. Sok kezdő játékosban hagytak tévképzeteket a PC-s RPG játékok a szerepjátékkal kapcsolatban. Gondoljunk csak a farzsebbe berakott negyedik alabárdba.

Ha a játékosok mindent meg tudnak oldani egy gurítással el fog veszni a kreativitás, az olyan jó ötletek ami megmosolyogtató és késöbb büszkén mesélik, hogy milyen frankón megoldották.

Nem mindig tartom jó ötletnek, hogy ha kommandós csapathoz mérten úgy rakják össze a játékosok a csapatot, hogy mindenre képesek legyenek, vagy neadjisten minden karakter legyen képes midnenre. Én magam mesélőként mindig azt ajánlottam a játékosaimnak, hogy ne azzal törődjenek mivel van a másik, inkább azt hozzák amihez kedvük van. Az sem baj ha egy karakter haszontalannak tünik, ha az ember nagyon jót játszik vele és élvezetessé teszi a játékot magának és a csapatnak is. 

Másrészről pedig a mesélő dolga olyan modult írni ami megoldható a csapata számára. Sosem szabad olyan modult készíteni, amit csakis akkor lehet megoldani ha egy bizonyos karakter van a csapatban. Én magam is találkoztam már olyan kalanddal amit nem tudtunk megcsinálni mert mindenképpen lopakodásra volt szükség, mondanom sem kell egyik karakter sem tudott minimális szinten sem. Mesélőként úgy kell készülni, hogy legyen lehetősége a csapatnak kreatívkodni. Sok esetben én magam ki sem találok lehetséges megoldásokat, csupán felvázolom a problémát. Utána pedig kiváncsian várom a játékosok ötletelését, és ha előállnak egy igen kreatív , hangulatos ötlettel akkor őgy alakítom a dolgokat, hogy legyen lehetőségük a megfelelő nehézség és bonyodalmak mellett kivitelezni azt. Sosem szabad azért keresztülhuzni egy nagyon jó tervet, mert én mint mesélő kitaláltam egy nagyon hangulatos történetmenetet és ahhoz ragaszkodom.

Sok esetben azért lesz a csapat olyan, hogy megprobálnak minden szakterületet lefedni mert a mesélő olyan modulokat ír. Ez pedig működik vica versa, tehát ha a játékosok rendszeresen olyan csapatot hoznak amivel akármilyen problémát egy dobással meg tudnak oldani, akkor ne lepődjenek meg ha olyan kalandokat fognak kapni.

Végül szeretném egy nagyon jó cimborám történetét megosztani veletek. A történet nagyon vicces, de ez mellett nagoyn jól mutatja, hogy mire képes egy csapat találékonysággal ha nincs a kéznél a megfelelő ember.

DnD játék volt. Adott volt egy Lich. A Lichekről ugye azt kell tudni, hogy csak és kizárólag mágikusan avagy mágikus fegyverekkel sebezhetőek. A csapatunknak viszont nem állt rendelkezésére egyik sem. De volt nekik egy varázsszőnyegük. Fogták a srácok rádobták a szőnyeget a Lichre és agyonverték. 

Persze minden bizonnyal a DnD-ben nálam jártasabb játékosok pillanatok alatt bele tudnának kötni, de most komolyan, ez egy olyan story amit évekig lehet mesélni, akkora ötlet. Én mint mesélő csont nélkül engedélyeztem volna a Lich szőnyeg álltali kivégzését!

Shalafi del Necro